Mely jogszabályok változtak és miért?

Az Európai Unió 2012/27/EU számú irányelve (EED), és annak 2018/2002 számú módosítása az EU tagállamainak távfűtött és központi fűtéses lakásaiban 2017 óta kötelezően előírja a hiteles fűtési hőfogyasztásmérők vagy költségmegosztók alkalmazását. Az irányelv arról is rendelkezik, hogy 2027. január 1-től csak távolról leolvasható (okos) fogyasztásmérők és/vagy költségmegosztók alkalmazhatók. Az EED előírásait a tagállamok átültetik saját jogrendszerükbe – e folyamat részeként módosult 2023. december 29-én több energetikai tárgyú jogszabály is Magyarországon, amelyek alapvetően érintik a távfűtött épületeket is.

A távfűtött épületek esetében a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (Távhőszolgáltatási törvény), valamint annak végrehajtási rendelete, a 157/2005. (VIII. 15.) Kormányrendelet került módosításra a 2023. évi XCIX. törvénnyel és a 677/2023 (XII.29) számú Kormányrendelettel.

Mit ír elő az új szabályozás?

• Már meglévő távfűtött épületekben a felhasználók (társasházak vagy lakásszövetkezetek) kötelesek gondoskodni az egyes lakásokban hiteles fűtési hőfogyasztásmérő (hőmennyiségmérő) és használati melegvíz-mérő felszereléséről, amennyiben ennek utólagos kialakítása műszakilag megvalósítható és költséghatékony.

Ellenkező esetben költségmegosztók felszerelése szükséges. Minden eszközt távleolvashatóra kell cserélni 2027. január 1-ig. Továbbá az is előírás, hogy a költségmegosztókat a teljes épületben azonos távleolvasási költségmegosztási rendszeren keresztül lehessen leolvasni.

Előző kötelezettség alól mentesülnek azok az épületek, amelyekben műszakilag nem megvalósítható vagy nem költséghatékony az előírt korszerűsítések elvégzése.

Mit jelent az, hogy „műszakilag nem megvalósítható”?

Az épületrészenkénti hiteles mérés utólagos kialakítása akkor tekinthető műszakilag nem megvalósíthatónak, ha a felhasználási hely meglévő hőellátó rendszerének olyan átalakítása szükséges, amely csökkenti az egyes épületrészek megközelítésére, elhagyására rendelkezésre álló teret, épületstatikai szempontból nem megengedett, vagy az épületrészekben kialakított lakótér olyan mértékű megváltoztatásával jár, amely jelentősen hátrányosan befolyásolja a lakótér rendeltetésszerű használatát.

Mit jelent az, hogy „nem költséghatékony”?

A költséghatékonysági vizsgálat kötelezően alkalmazandó módszertanát a módosított 157/2005. (VIII. 15.) Kormányrendelet 8. számú melléklete tartalmazza, ennek alapján kell a felhasználóknak elkészíteni a vizsgálatot. A módszertan mellett az egyes helyi szempontokat – így az elérhető energiamegtakarítás arányát – a helyi Önkormányzatnak 2024. december 31-ig önkormányzati rendeletben kell meghatároznia.

Meglévő fűtési költségmegosztó hiteles fűtési hőmennyiségmérőre történő cseréje nem tekinthető költséghatékonynak, ha a számítás során a kivitelezés, plusz fenntartás költsége meghaladja a megtakarítást.

Amennyiben egy lakóközösség már felszerelte és használja a költségmegosztókat, akkor számukra nem kötelező a költséghatékonysági vizsgálat elvégzése, ugyanis a már meglévő költségmegosztók hőmennyiségmérőkre történő cseréjét a jogszabály nem tekinti költséghatékonynak.

Amennyiben a költséghatékonysági vizsgálat megállapítja, hogy a hőmennyiségmérők vagy költségmegosztók felszerelése megtérül és ezért költséghatékony, akkor a lakóközösségnek a vizsgálat elvégzését követő egy éven belül, de legkésőbb 2027. január 1-jéig gondoskodnia kell a távleolvasható hőmennyiségmérők /  költségmegosztók felszereléséről és alkalmazásáról. Miután ezek megvalósultak, a közös képviselőnek vagy a lakásszövetkezeti elnöknek nyilatkoznia kell erről a távhőszolgáltató, illetve az Önkormányzat felé. A későbbiekben az Önkormányzat ellenőrizheti a rendelkezésekben foglalt kötelezettségek teljesítését.

Ha egy lakóközösség a pozitív eredményű költséghatékonysági vizsgálat után egy év elteltével sem alkalmaz hőmennyiségmérőket vagy költségmegosztókat, úgy mindaddig, amíg nem tesz eleget a jogszabályi kötelezettségének, az egyes lakásokra kiszámlázandó fűtési hőmennyiséget a felhasználási hely fajlagos fűtési hőfelhasználása 2,5-szeresének és a lakások fűtött légtérfogatának a szorzataként kell meghatározni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mulasztás megállapítását követően a megvalósításig a lakóközösség a teljes épület fogyasztásának 2,5-szeresét fizeti.

• Új épületek esetében az épületrészenkénti (lakásonkénti) hiteles fűtési hőfogyasztásmérők és használati melegvízmérők alkalmazása kötelező és csak távolról leolvasható eszközök használhatók.

Összefoglalva a megvalósítás menete:

1. Műszaki megvalósíthatóság vizsgálata: szóba jöhet-e hőmennyiségmérők alkalmazása?

2. A költséghatékonysági vizsgálathoz szükséges fogyasztási adatok kigyűjtése és árajánlatkérés.

Milyen adatok szükségesek hozzá?

3 naptári évben mért éves összes fűtési célú hőfelhasználások számtani átlaga (GJ és Forint értékben), az árajánlatokban szereplő beruházási és működtetési költség, a költségmegosztó gyártó által megadott élettartama és az Önkormányzat által meghatározott ,,megtakarítási arány“.

3. A helyi önkormányzat rendeletének megjelenését követően a költséghatékonysági vizsgálat lefolytatása.

4. A kivitelezővel, illetve a költségosztást végző vállalkozással, valamint a távhőszolgáltatóval a szükséges szerződések megkötése.

5. A fogyasztásmérők / költségmegosztók felszerelése.

6. Nyilatkozat az Önkormányzat és a távhőszolgáltató felé a megvalósulásról.