„Mindenki tudja a dolgát,” ezzel segítik egymást

Negyvenöt éves munkaviszonyát ünnepli a MIHŐ-nél Juhász László elektrikus, távhőberendezés-kezelő után aki másfél év múlva  megy majd nyugdíjba. Azt mondja, semmin nem változtatna az életében, ma is ugyanezt az utat választaná, de tudja majd élvezni a pihenést is.

Egerben született 1958-ban Juhász László, katonaszülők második gyermekeként. A család sok városban élt országszerte attól függően, hol teljesített szolgálatot az édesapa, aki 1969-ben egy balesetben elhunyt. Ekkor költöztek Miskolcra a nagyszülőkhöz, akik besegítettek a gyereknevelésbe.

Juhász László a 2-es szakközépben műszerésznek tanult, mert már pici korában a fejébe vette, hogy „karószerelő” lesz. – Ez a villanyszerelőt jelentette, csak így fogalmaztam meg, mert azt láttam, hogy a szakember az oszlopra mászik fel. Ez tetszett meg benne, de végül én soha nem végeztem ilyen feladatot, és nem is vágytam rá később – mondta.

1976-ban végzett a középiskolában, ezt követően villanyszerelőként, mára pedig elektrikus, távhőberendezés-kezelőként dolgozik. – Üzemzavar esetén körbejárok az épületben, a gépek között, ki- és bekapcsolok rendszereket, hogy helyreálljon az üzemeltetésünk. Mi felelünk Miskolc teljes területén a víz felfűtéséért mind a fűtéshez, mind pedig a melegvíz-szolgáltatáshoz – mondta, majd hozzátette, korábban százötvenen voltak, mára már csak tizenöten felügyelik a rendszert.

– Annak idején csak a villanyszerelő csoportban voltunk ennyien. Akkor jobban megoszlott a munka és ezáltal a felelősség is. Nincs olyan, hogy unalmas, mindig figyelni kell, az adatokat is, hiába automatikus lett a visszajelzés a számítástechnika által. Csak annyi az előnye, hogy átláthatóbb néhány monitor, mint egy egész szobányi műszerfal a vezérlőben. Régen és ma is hangjelzést hallottunk a hibaüzenetnél, akkor kell cselekedni. Nem szabad, hogy a rendszerben elmozduljanak a vízmennyiségek – magyarázta, majd hozzátette, korábban nyolcórás munkaidőben dolgoztak, ma tizenkét óráznak, ami megterhelőbb, főleg éjjel.

Mindettől függetlenül nagyon szereti munkáját. – Semmin nem változtatnék, ma is ezt választanám. Nagyon jó a társaság, mert mindenki tudja a dolgát. A főnökeinkkel is meg tudjuk értetni magunkat, mindenben segítenek. Nagy az egyetértés, volt olyan munkatársam, akivel még ugyanolyan sportot is választottunk, igaz, vitorlázásban egymás ellenfelei vagyunk – mondta Juhász László, aki két lánya hatására kezdte űzni ezt a sportot.

Nem áll távol a MIHŐ-dolgozótól a mozgás öröme, korábban versenyszerűen vett részt koronglövészeten. – Még junior országos bajnok is voltam a nyolcvanas években – emlékezett vissza.

Elárulta, felesége idén lett nyugdíjas, és másfél év múlva már csak  a családjukkal, többek között a hamarosan megszületendő unokájukkal Zitával szeretnének foglalkozni az egyéb hobbik mellett.

– Nagyon szeretek kertészkedni, van egy telkem Mályiban, ott gyakorlok, aztán maszekban szoktam vállalni kertépítést ismerősöknél, mint ahogyan korábban ugyanilyen módon villanyt is szereltem szívesen – mondta Juhász László.

2021. szeptember 4. MINAP