A költségmegosztást rendelet szabályozza

Az elmúlt 20 évben jelentős változások történtek a lakóépületek tulajdonviszonya és a távhőszolgáltatás elszámolása terén. A korábbi önkormányzati bérlakások részben a lakók tulajdonába kerültek, a magántulajdonba került lakások jelentős részét felújították. A távhőszolgáltatással ellátott épületekben bevezették az épületenként történő mérés szerinti elszámolást, a radiátorokra a lakóközösségek döntése szerint költségosztó készülékeket szerelhettek fel.

A költségosztó nem hiteles mérő, hanem a radiátorokra felszerelt műszer, amely közvetve méri a felhasznált hőmennyiséget, a műszeren kijelzett érték a radiátor hőleadásától függ. A készülék két hőérzékelője közül az egyik a fűtőtest, a másik a helyiség hőmérsékletét méri.

A jövőben csak digitális költségosztó műszert lehet felszerelni.

Párologtatós költségosztó

Elektronikus költségosztó

A költségmegosztás folyamata

Az adott épület(ek) teljes hőfelhasználást a MIHŐ Kft. az OMH által hitelesített hőmennyiségmérő műszerrel megméri. A MIHŐ Kft. havonta, vagy a fűtési idény végén a lakóközösség által megadott arányok szerint számolja el az érintett felhasználási helyekre a tényleges fűtési célú hőmennyiséget a számlázott előleg figyelembe vételével. Amennyiben a lakóközösség döntése alapján költségosztókat szereltek fel a lakások radiátoraira, úgy a lakóközösség egy költségosztást végző céggel köt szerződést a költségosztók évenkénti kiértékelésére, az egyes lakásokra jutó hőmennyiségek meghatározására. Az így megállapított lakásokra jutó hőfelhasználási arányokat a lakóközösség képviselője adja meg a MIHŐ Kft. számára. Az adatszolgáltatás alapján a MIHŐ Kft. elkészíti az egyes felhasználási helyekre vonatkozóan a fűtési hődíj elszámolását. A MIHŐ Kft. nem tud felvilágosítást adni a hőfelhasználási arányokkal kapcsolatban, mivel nem ismeri a lakóközösségek és a költségosztást végző cég közötti szerződéseket. Az ilyen irányú panaszokkal minden esetben a lakóközösség képviselője, illetve a költségosztást végző cég tud felvilágosítást adni.

A költségosztó készülékek az egyes fűtőtestek hőleadásáról szolgáltatnak információt. A költségosztó ugyanakkor nem hiteles mérési eszköz, mivel kizárólag a felhasználási arányok megállapítására alkalmas.

A készülékek leolvasását erre specializálódott – a lakóközösségek által megbízott – vállalkozások látják el. Ezen cégek szakemberei az épületek által felhasznált és mért hőmennyiséget a lakásokban felszerelt költségosztók alapján meghatározott arányoknak megfelelően osztják szét.

A távhőszolgáltatók az épület teljes fűtési hőfelhasználása és a költségosztó cég által meghatározott lakásonkénti (épületrészenkénti) felhasználási arányok alapján állítják ki a számlát.

A fűtési költségmegosztás, illetve a költségosztók alkalmazásának feltételeit a közelmúltban elfogadott 104/2011. (VI. 29.) számú Korm. rendelet szabályozza. A 2011. szeptember 1-jén hatályba lépett szabályozás – korrekciós tényezőket és részben a fűtött légtérfogat alapú arányosítást alkalmazó módszertan révén – biztosítja az energiatakarékosságra ösztönző, az egyéni felhasználást és az épület egyéni jellemzőit figyelembe vevő, méltányos elszámolás keretfeltételeit.

Költségosztással az egyes lakások csak abban az esetben járnak jól, ha szabályozni is tudják az egyes radiátorok fűtését. A fűtés szabályozását a radiátoronként beépített termosztatikus szabályozó szeleppel lehet elvégezni. Megtakarítást csak abban az esetben lehet elérni, ha a termosztatikus szabályozó szelepekkel beállítják a komfort érzetüknek megfelelő hőmérsékletet. Aki alacsonyabb értékre szabályozza lakásának hőmérsékletét, az több megtakarítást ér el. A mérések azt mutatják, hogy egy celsius fok lakáshőmérséklet csökkentés kb. 5-6% fűtési hődíj megtakarítást eredményez.

Az egyes lakások hőfogyasztását befolyásoló tényezők az alábbiak:

• a radiátor által leadott hő,
• az átmenő fűtéscsövek hőleadása (szélsőséges esetben a teljes hőleadás 70%-át is elérheti),
• a lakás épületen belüli elhelyezkedése,
• a lakás külső falfelületeinek nagysága, aránya, azok hőszigetelése, a nyílászárók állapota,
• a lakások közötti hőáramlás, mert az egyes lakások között nincs hőszigetelés. A hőáramlás egy kevés külső falfelülettel rendelkező épületrészben fűtés nélkül is akár 15-18 oC-t biztosít,
• egyéb tényezők (pl. épület tájolása, uralkodó széljárás, stb.).

Az épületrészek tulajdonosai a lakóközösség közgyűlési döntése alapján, a következő módokon történhet a költségosztás épületen belül:

• a fűtött légtérfogat alapján a lakások és egyéb helyiségek légköbmétereinek arányában,
• a radiátorokra szerelt fűtési költségmegosztók adatainak alapul vételével,
• energetikai tanúsítvány alapján.

Ha a fűtési költségmegosztókkal határozzák meg épületen belül a hőfelhasználási arányokat, akkor 2011. szeptember 1-től kötelezően alkalmazni kell légköbméter arányos felosztási részt, és a felhasználási arányok megállapításához korrekciós tényezőket. A légköbméter arányos rész felújítás előtti ház esetén nem lehet kevesebb 30%-nál és panelprogramos ház esetén nem lehet több mint 50%.

Az alábbi táblázat mutatja a 2011. szeptember 1-től kötelezően alkalmazandó korrekciós tényezőket:

A korrekció mértékei helyiségekre vonatkoznak. Ha egy helyiségre több feltétel is illik, akkor azok összeadódnak. Földszinti és legfelső emeleti korrekciók nem alkalmazhatók, ha vízszintes hőszigetelés nélküli elosztóvezeték halad át a légtérben.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a lakóközösségek csak a költségosztók alkalmazásával kapcsolatos tudnivalók alapos áttekintését követően döntsenek a költségosztók alkalmazásáról, és amennyiben azok alkalmazása mellett döntöttek, akkor a költségelosztás előnyeit igyekezzenek a lehető legnagyobb mértékben kihasználni.

A fűtési költségmegosztás jogszabályváltozásból adódó kötelezettségekről

A Kormány 559/2013. (XII.31) rendelete 2014. január 1. napjától módosította a Távhőszolgáltatási Törvény (2005.XVIII.) végrehajtásáról szóló - 104/2011.(VI.29.) Kormnyrendelettel kiegészült és egyben a fűtési költségmegosztás szabályozását is tartalmazó - 157/2005. (VIII.15.) kormányrendelet 23/A § (2) bekezdését.

A módosított rendelkezések alapján, a tulajdonosi közösségek és a költségmegosztást végző megbízott szakcég között, a 2011. július 7-i hatályba lépést megelőzően kötött szerződéseket legkésőbb a 2014. január 1-jét követően induló első elszámolási időszak kezdetéig módosítani kell.

A Kormányrendelet kimondja, hogy az épületben található összes radiátornak szerepelni kell a fűtési kölktségelszámolásban. Amennyiben vannak az épületben az eddigiekben költségmegosztóval nem mért, de mérhetővé tehető hőleadók (pl.: törülköző szárító) akkor azokra fel kell szerelni a költségmegosztókat.

Amennyiben olyan hőleadók is vannak, amelyekre műszakilag nem lehetséges költségmegosztók felszerelése (pl.: kád alatti bordáscső-fűtőtestek), úgy azokat is fel kell mérni, és szerepeltetni kell az elszámolásban.

A Kormányrendelet 17/E § (3) bekezdése alapján, ha egy lakásban nincsenek felszerelve a költségmegosztók, abban az esetben az adott lakás fogyazstását, az épület fajlagos hőfelhasználásának 2,5-szeresét véve kell meghatározni.

Annak érdekében, hogy az elkerülhető legyen a fogyasztás-számítással történő költségek meghatározása és az ebből eredő magas fűtésszámla, a MIHŐ Kft. mindenképpen javasolja, hogy az eddigiekben valamilyen okból fel nem szerelt lakásokban is szereltessék fel teljes körűen a fűtési költségmegosztókat.

A fentiekben leírt változások jelentősen érinthetik a fűtési idényt követő, költségmegosztással történő elszámolásokat, az egyes fogyasztók fűtésért fizetendő összegét.